Elhagyatott ház

Tatia and Katherine

To; Tatia

Egy újabb napra keltem fel, alig bírtam kiheverni az elmúlt nap eseményeit. Mit is csináltam? Persze.. Vért szívtam, vadásztam, és aludtam, meg persze vásároltam, de az már mindennapi teendőimmé vált. Tudni illik sosem hordok kétszer ugyanolyan ruhát, a trapéznadrágakról meg inkább nem is nyitok vitát, amit oly' szeretettel részesít előnyben az én kis vámpírrá változott hasonmásom. Az órára pillantottam, ami már a 2 órát ütötte. A nap sugarai, melyek átszűrődnek a halvány kék függönyön az arcomon járnak táncot. Nagy nehezen kimásztam az ágyamból, és elkészülődtem. A mai napi szettembe tartozott egy sötét farmer, lila felsővel, egy blézer és egy masnis magassarkúval. Göndör loknijaimmal, és erősen kihúzott szemeimmel egy cseppnyit sem hasonlítottam a kis Gilbert lányra. Bár ki akarna rá hasonlítani? Sajnos ugyanazt a testet birtokoljuk, de a bensőnk teljesen más. Viszont, néha felfigyeltem egy-két különbségre. Az én hajam árnyalata egy kicsivel sötétebb, a szememmel együtt. Vékonyabb vagyok.. Én kaptam a legjobb tulajdonságokat, de én is csak egy hasonmás vagyok. Nem tudom, hogy ki volt a felmenőm, csak a nevét tudom.. Tatia Petrova és a történetét a Mikaelson testvérekkel.
Annyira belemerültem a saját gondolataimba, hogy alig tűnt fel, hogy elértem a célomat. Egy elhagyatott, lepukkant házikó állt előttem. Biztos hemzseg a pókhálóktól, csótányoktól, denevérektől, de ilyet egy vámpír egyszer egy évszázadban kibír. Különben is, a pestist is túl éltem, sok mindent láttam a majdnem 500 évem alatt, nem lehet ez olyan rossz.. Felsétáltam a lépcsőfokokon, minden egyes foknál attól féltem, hogy beszakad alattam, és annyi az új szerkómnak. Az ajtókilincset erősen kellett megtolnom ahhoz, hogy kinyíljon. A por egyből kiszállt, egy gyors köhögőrohamot okozva. Szörnyű érzés kapott el, mikor a tüdőm megtelt porral, s nem tudtam semmi mást tenni ellene. Pár lépést hátráltam, és percek alatt jobban lettem. Ez egy elátkozott ház, miért is vagyok itt? És mintha egy villanykörte jelent volna meg a fejem felett olyan hamar ugrott be a válasz. Válaszokért..
Régen ezt a házat boszorkányok lakták, és rengeteg feltáratlan titok nyugszik még itt. Várva arra, hogy egyszer rá leljenek. Ha épp szabadságon vagyok, miért ne használjam ki az időt? Úgyis halhatatlan vagyok, egy nap olyan számomra, mint halandónak egy óra. Beléptem az ajtón, a padló alattam pedig nyikorgott. Ide-oda kapkodtam a fejemet, s füleltem. Senki nincs itt, de az állatokat azért hallom.. Nem árt az óvatosság. Egy új helyiségbe léptem át, ami szerintem a társalgó és egyben a könyvtár lehetett. A poros, szakadt függönyön keresztül egy síkban beáramlott a nap éltető sugarai. Egy törött váza kövei csillogtak tőle. Kíváncsian léptem beljebb, és egy-egy érdekesnek tűnő könyvet leemeltem a polcról. Unottan lapozgattam végig a könyveket, de valami ősi rovás lehetett, amiből semmit se tudtam kivenni. Egyedül a rajzok mondtak nekem valamit, de azok már nem újdonságok voltak. Egy cipőkopogásra lettem figyelmes, gyorsan cselekedtem.. Egy ajtó mögé bújtam, s többé már nem vettem levegőt. Hallgattam, ahogy belép az ajtón, légzéséből, járásából kivettem, hogy egy nővel van dolgom. Valószínűleg vámpír, amint közelebb jött, éreztem, hogy nem tévedtem. A hangja ismerősen csengett, és egy ravasz mosolyra görbültek az ajkaim. Hisz ez az én hangom..
- Nyugi drága, csak én vagyok. - sétálok ki a búvóhelyemről, majd leállok előtte, tartva köztünk pár méter távolságot. Meglepődtem, ahogyan kinézett. Természetesen, mint mindig a haja ki volt vasalva, de a ruházata teljesen más volt..
- Hadd találjam ki.. A vámpírrá változásod után jöttél rá, hogy egy alapos gardróbfrissítés fér rád? - vigyorodtam el szélesen, kimutatva hosszú fehér fogaimat. Bosszantott egy kicsit, hogy ő is vámpír lett. Eddig csak nekem volt meg ez a "kiváltság". Tatia már rég a sírjában foroghat, és azt hittem, hogy úgy 70 év múlva én leszek az egyedüli Petrova. De még könnyen véget vethetek nyomorult kis életének, alig lehet pár napos.
- Tényleg.. - mondtam elgondolkozva, egy lépéssel csökkentve a köztünk lévő távolságot. - Sikerült már választanod a Salvatore fivérek között, vagy még mindig ráncigálod őket magad után? - pillantottam rá fél oldalasan egy diadalmas mosollyal párosítva. Élveztem a helyzetet, amiben most voltunk. De csak utána formálódott meg bennem egy kérdés.. Mégis mi a francot keres itt?

Tatia and Katherine

To; Tatia

Hagyok neki némi időt, hogy feleméssze azt a tudatot, hogy velem találta magát szembe. Ha úgy nézzük, szerencsés mivel gyönyörködhet bennem. Ő ilyen tramplin fest, mint mindig, én pedig csodálatosan. Olyan, mintha azokba a tükrökbe nézne az ember, ami mindig mást mutat. Van, ami vékonyít, van ami kövérít, alacsonyít, stb.. Az én tükröm pedig szebbít. Bár, most eléggé meglepett az új stílusával. Hiányoznak a kis trapéznadrágjai, olyan jó volt a háta mögött gúnyolni a kicsi Elenát.
Igazából, mikor meghallottam, hogy vámpír lett az utolsó hasonmásból, egy kicsit meglepődtem. Mindig is a fajunk ellen volt, sosem szeretett minket (kivétel; Salvatore testéverek) és sosem hittem volna, hogy egy nap közénk fog tartózni. Bár, ha az egyik fivéren múlott volna a döntés, az már egy kicsit hihetőbb. Valahogy nem tudom elképzelni, ahogy a mártírság királynője emberek életét oltja ki, és az áldozatainak a vérét szívja ki. Biztos Stefan rászoktatta a mókusokra, nyuszikra. Szegény állatok..
A hangja hallatán egy még szélesebb vigyor ülepedik ki az arcomra. Még vámpírként is fél tőlem, de nincs semmi esélye ellenem. Nagy valószínűséggel akkor tényleg állatvéren él, vagy alvadt tasakokon, és nincs is annyi tapasztalata, ereje mint nekem.
- Miért? Mégis ki más lennék? - fontam össze a karomat a mellkasom alatt. Annyira szánalmas ez a lány. Nem is értem, hogy a Salvatore testvérek mit esznek rajta. Igazából nem is tudtak tovább lépni rajtam, és a külseje fogta meg csak őket. De ne feledjék el.. Katherine Pierce-ből csak egy van. És ez a kis "trónbitorló" semmire sem fog menni. Olyan ártatlanul pillantott rám, akár egy mezei nyúl, vagy egy-egy áldozatom, akik sírva könyörögnek, hogy ne öljem meg őket. Velük a legélvezetesebb a vadászás, végig nézem, ahogy szenvednek, könyörögnek, lassan, és fájdalomban ölöm meg őket. Ha nagyon kegyetlen akarok lenni, akkor annyi vért veszek el tőlük, hogy ne bírjanak talpra állni, segítséget hívni, és ott hagyom, hogy az állatok végezzenek velük. Nincs annál rosszabb, amikor érzi az ember, hogy a férgek, a hangyák lassan eszik, beleférkőznek a húsába. Egy ideig felvont szemöldökkel tekintettem rá, még sok mindent kell megtanulnia. Bár, tetszik az új stílusa, de még mindig nem ér fel az enyémmel. Látszik, hogy a mestert akarja utánozni..
- És ez így is fog maradni? Szerinted nem fognak kérdezősködni, hogy miért látnak belőled kettőt, vagy most elmész, s átadod nekem a helyedet? - húzom egy ördögi mosolyra az ajkaimat. Milyen szép is lenne az élet Elena Gilbert nélkül.
- De ha azt tervezed, hogy elmész, legalább hagyjad itt a Salvatore-kat. Itt az ideje, hogy én szórakozzak velük. - kacsintottam rá. Körülbelül másfél éve lófrálnak körülötte, nekem pedig hiányoznak. Az 500 évemben velük éreztem a legjobban magamat, meg persze ott volt Patrick, a hősszerelmes.. Tényleg, majd valamikor küldök rá embereket, hogy még él-e, meg a szokásokat. 1913 óta nem hallottam felőle. És ekkor jutott el az agyamig, hogy kicsi Elena mit is mondott. Hangos hahotázásba törtem ki, ami visszhangzott, amitől bele is remegtek a rozoga falak.
- Szerinted az törődés, hogy egyszerre mindkettőjükkel kavarsz? Ugyanazt csinálod, mint én, csak persze.. hamisabban. - forgatom meg a szememet, és az egyik hosszú loknimmal kezdek el játszadozni. Az érzékeim erősebbek lettek, és egy olyasvalamire lettem figyelmes, amire eddig nem is összpontosítottam. Elena hihetetlenül hatalmas erővel bír, még nálam is nagyobbal. Ilyen erővel csak egy több évszázada élő vámpír rendelkezik. És ekkor ugrott be minden.. A ruha, az erő.. Ő nem Elena Gilbert. Egy gúnyos mosolyra húztam a számat.
- Szép húzás.. - tartottam némi hatásszünetet. - Tatia. - pillantottam rá. Én az Ő hasonmása vagyok, s még soha nem találkoztam vele. Csak hallottam róla, de a sztorijáról semmit se tudok. De miért pont most érkezett a városba? Hallotta, hogy Elena vámpír lett, s kíváncsi az új vámpírhasonmásra? Akkor engem miért nem látogatott meg?
- Mit keresel te itt? - vontam kérdőre érzelemmentes hangon. Szuper, most már 3 Elena fog rohangálni a városban. Remélem, hogy ő nem fog szemet vetni a Salvatore testvérekre...