Mystic Falls még mindig oly rejtélyes, mint pár évvel ezelőtt; a vámpírok még mindig közöttünk élnek. De valami megváltozott;
Elena Gilbert is vámpírrá változott, ezzel megszüntetve a Petrova vérvonal továbbterjedését, így Klaus nem tud több hibridet létrehozni. De várjunk csak... Mi van Klaussal? Meghalt? Vagy még életben van? A válasz döbbenetes. Bonnie segítségével még mindig életben van, persze nem egy átlagos módon; Tyler testében él, a helyzetet természetesen kihasználva.
A történet innentől a Te kezedben van. Úgy csavarhatod a szálakat, ahogyan neked tetszik, de vigyázz, a tetteidnek következményei vannak! Lehet, hogy egy sötét varázslat az utadba áll a terved megvalósításával kapcsolatban? Lehet... De abban nem állíthat meg senki, hogy regisztrálj oldalunkra, amely a sorozat 4. évadától indul.
Hozzászólások száma : 32 Tartózkodási hely : Mystic Falls
Tárgy: Régi Lockwood-Birtok Hétf. Május 14, 2012 6:18 am
Faye C. Michelle •• Vérfarkas
Hozzászólások száma : 12 Age : 31 Tartózkodási hely : Fordulj hátra! :P
Tárgy: Re: Régi Lockwood-Birtok Vas. Május 20, 2012 8:46 am
To: Klaus
Telihold.... már megint az az átokverte kerek izé, amit a legszívesebben lerugdosnék a helyéről. Miért? Miért kell engem büntetni? Kinyírtam pár embert, és? A terroristák ezt napi szinten csinálják, ők mégse szenvednek, és növesztenek bundát, vagy.... ki tudja. A lényeg, hogy eleget szívtam már. Ráadásul egy full új helyen vagyok, full idegen emberek és nem emberek közt, - mert nem mindenki ember, azt levágtam egyből - és fogalmam sincs, hová bújhatnék el. Chh, mintha az annyit segítene nekem. Nem segít, próbáltam láncra kötni magam, az öntudatlanságig leinni, beszívni.... semmi. Ideges vagyok, ezt bárki közelemben lévő meg tudja állapítani, már csak onnan is, hogy feszülten járkálok össze vissza. Normális esetben nem lennék ennyire tekintettel mások épségére, mert hol érdekel engem, hogy nem hittek a mesékben, amiket kis korukban hallottak, és bemennek az erdőbe, hiába sejtik, hogy lehet ott egy csúnya farkas. Ohh... hacsak egy lenne. A szemeim persze nyitva, még a legsilányabb helyre is bepasszírozom magam, csak ne érjen a hold. Tuti, hogy a nagyfőnök büntet ezzel, de miért? Én nem ártottam semmit, azon kívül, hogy megszülettem, és ennek okozóit ki is nyírtam, még hálás is lehetne érte. Egy barlang. A szemeim is felcsillannak, és momentán azt sem tud érdekelni, hogy lehet birtokháborítást követek el. Még egy bűntény a hosszú, csúnya listán, amit az angyalok városában próbáltak a nyakamba varrni. Csak arra senki nem gondolt, hogy nem rendített meg annyira az ősök halála, és spontán leléptem. Kicsit megszaporázom a lépteim, és meg sem állok a barlang bejárata előtt, hanem egyenesen beljebb megyek. Sötét, veszélyes, izgalmas.... tökéletes.
Klaus •• Hibrid
Hozzászólások száma : 13 Age : 1050 Tartózkodási hely : :: Mystic Falls ::
Tárgy: Re: Régi Lockwood-Birtok Vas. Május 20, 2012 9:32 am
Egy ilyen korban, ahol a boszorkányokat az egyik kezemen is meg tudom számolni, ideje volt már, hogy találkozzak egy olyan remek lánnyal, mint Bonnie Bennett. Nem csak az életem mentette meg, hanem még a szövetségesemmé is vált. Ezek után jobb lesz, ha udvariasabban bánok vele, hisz amúgyis én vagyok az udvariasság utánozhatatlan királya. A varázslat, ami kipattant a kerek kis fejéből, egyszerűen brilliáns. Ugyan ez a test több hátránnyal jár, mint előnnyel, mégis hasznomra van: - mindenki azt hiszi, hogy a nagy, gonosz Klaus meghalt, én pedig nem vagyok ünneprontó, ezért hagyom, hogy örömtáncot járjanak a halálom hírére, elvégre, úgy sem fog sokáig tartani a tündérmese. Előbb, vagy útóbb visszakapom az ellenálhatatlan-, és legyőzhetetlen testem, akkr pedig lesz miért reszketniük. Köztudott, hogy Tyler nem a legsármosabb férfi a világon, a gyönge-, és szánalmas teste mégis elég volt ahhoz, hogy elcsavarjam Caroline fejét, aki megjegyzem épp olyan elragadó, mint amilyen naív. A kislány még nem is sejtette, hogy nem a hőn szeretett Lockwood kölyök csüng az ajkain. Valóban ennyire rosszul csókolnék? Alaposan végigmértem az új külsőmet: - iszonyúnak találtam. A gyötrelmes szemlélet után úgy döntöttem, hogy kimegyek friss levegőt szívni. Ebben a testben úgy érzem magam, mint egy kalitkába zárt madár. Alíg léptem ki az eldugott kis kamrából, már meg is jelent egy vad külsejű lány. Ha szerencsés lennék, akkor emberi fajt sodort volna ide a szél, de mivel a sors folyton szórakozik velem, ismét egy természetfelettivel akadt dolgom. Nem is akármilyen természetfelettivel: - egy vérfarkassal. A szagából ítélve nemrég változhatott át, legalábbis, amit Tyler csapnivaló orrával érezni tudok, ezt sugallta. - Hova, hova? - állítottam meg agresszívan. Már csak az hiányzott, hogy egy sehonnai vérfarkas letanyázzon az én rejtekhelyemben. Legszívesebben kitépném a szívét, hogy véletlenül se maradjon tanú, de mivel a hadseregem elég csekély katonával bír, így életben kell hagynom. De ..., ez a test a hibridgyártásban is meggátol. Torkomat gúnyos kifejezés hagyta el, ami persze nem a jövevény felé irányúlt, hanem már ahogy azt megszokhattuk, Tyler hasznavehetetlen testéhez.
Faye C. Michelle •• Vérfarkas
Hozzászólások száma : 12 Age : 31 Tartózkodási hely : Fordulj hátra! :P
Tárgy: Re: Régi Lockwood-Birtok Vas. Május 20, 2012 9:49 am
Már majdnem, már csak egy kicsi hiányzott, hogy biztonságba legyek, hogy megvédjem az emberiséget, vagy legalább is a környékbelieket magamtól. Pár lépés... most komolyan, fájna, ha egyszer, csak egyszer az életben történne valami úgy, hogy azt én akarom? Nem, már csak azért se fogok spontán hisztirohamot kapni, na nem mintha az annyira menne. Sose voltam elkényeztetett idióta. Sőt panaszkodni se panaszkodtam, hisz simán gallyra tudom vágni a saját életem én magam is, nem kell hozzá segítség. De most, mikor végre valami jót akarok véghez vinni, hát nem meggátolnak benne? Kifújom a levegőt, ezzel együtt a "támadómra" emelem a tekintetem. Nos analízis. Tuti a kőbunkó, a suli nagymenője vagyok, mindenkit megkapok, akit akarok, és élvezem, hogy minden körülöttem forog típusba tartozik. Röviden és tömören, szánalmas, de a célnak megteszi, hisz mi lesz, ha véletlenül szétszaggatom? Megint teszek egy szívességet a világnak. Mellesleg a fekete haj, tök snassz, és hiába van rajta izom, a ruhái elvonják róla a figyelmet. - Mindig is az ilyen helyekre gerjedtem. Vonok vállat, mintha a világ legtermészetesebb dolgát osztanám meg vele. Természetesen nekem nem okoz nagy gondot ilyenekről beszélni, de hát itt senki se tud rólam semmit. Akár eljátszhatnám a szende kislányt is, aki eltévedt, de a szerep cefetül állna nekem, tudom. Arról, hogy erre mit fog lépni a másik, fogalmam sincs, mindenesetre, hogy bebizonyítsam, halálosan komolyan gondoltam azt, amit mondtam, el is indulok beljebb. Nem érdekel, ha ez neki nem tetszik, akkor is be fog menni abba tetves barlangba. - Jössz? Kérdem egy kihívó mosoly, és egy ugyanilyen horderejű kacsintás kíséretében. Ha lesz egy kis szerencsém, túl szermémes, és könnyűvérűnek fog tartani, ergó elhúz innen.
Klaus •• Hibrid
Hozzászólások száma : 13 Age : 1050 Tartózkodási hely : :: Mystic Falls ::
Tárgy: Re: Régi Lockwood-Birtok Hétf. Május 21, 2012 7:17 am
A nem túl kedves idegen, alaposan végigmért, önmagában pedig biztosan leosztályozott. Milyen kár, hogy nem a saját testem látja, hisz annak képtelen lenne ellenállni. - Nos, szerintem jobb lenne, ha más helyre "gerjednél", kedvesem! - válaszoltam épp olyan csípősen, ahogy ő beszélt pár perccel ezelőtt. Nem értem, hogy a hozzá hasonló, fiatal, és ostoba lények mit képzelnek magukról, és mégis mi vezérli őket, hogy így beszéljenek egy idősebbel, sőt, a legidősebbel - ha továbbra is így viselkedik, kénytelen leszek bemutatkozni neki. A lány hirtelen elindult, egyenesen a barlang belseje felé. Hmm ..., ezek szerint nem csak udvariatlan, hanem süket is. Arcátlan kérdésére nem is válaszoltam, hanem inkább a tettek mezejére léptem, és megragadtam a vékony-, de ugyanakkor edzett karját. - Az előbbi mondatom melyik részét nem értetted? - kérdeztem dühösen. Ha a fajtája nem lenne oly értékes, és ritka, itt helyben megölném, de a történtek után jobb lesz, ha minél több szolgát toborzok, és, ha már itt tartunk, egy boszorkány sem ártana. A lány úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdésemet, "finoman" eltávolította a kezem, és folytatta a felfedező útját. Már majdnem a rácsokkal elzárt kamrához ért, amikor újra megállítottam. - Még be sem mutatkoztam. A nevem Tyler ..., te pedig ... ? - gyorsan összeszedtem a jó modoromat, és próbáltam kedvesnek tűnni. Lássuk be, nem nagyon működött, de már megszoktam, hogy az emberek az erőszakra reagálnak. Faye, - akinek időközben megtudtam a nevét - alaposan körülnézett a teremben. Külső szemmel az ember nem lát mást, mint rozsdás láncokat, amelyekről valószínűleg azt hiszik, hogy valamilyen szadista állat kínzóeszközei. A farkasok számára azonban ezek a láncok nem a rabságot szimbolizálják, hanem a szabadságot, és a biztonságot. Faye szeme felcsillant, amikor megfogta az egyik láncot - azt hiszem, így nyomatékosította, hogy ő igenis itt marad, amíg a telihold el nem múlik. Nem áll szándékomban megvonni a lehetőséget tőle, de legalább kössünk kompromisszumot. - Csapjunk a közepébe - felkaptam a fejem, és szempillanatok alatt ott termettem előtte. - Te egy vérfarkas vagy, én pedig ... - kezdtem el a mondatot, de ő befejezte helyettem. Legalábbis megpróbálta.
Faye C. Michelle •• Vérfarkas
Hozzászólások száma : 12 Age : 31 Tartózkodási hely : Fordulj hátra! :P
Tárgy: Re: Régi Lockwood-Birtok Hétf. Május 21, 2012 8:02 am
Még szép, hogy nem vagyok illemtudó, sose voltam. Másoknak viszont ez jött be. Azt hitték, hogy meg tudnak törni, de fájdalom nem sikerült nekik. Sőt azt is hitték, hogy magukhoz tudnak láncolni, na ezt is bukták. - Hmmmm.. park? Lift? Színház, esetleg telefonfülke? Uncsik. Szontyolodok el, holott tényleg volt már alkalmam az ilyen helyeket is kipróbálni. Elsőre elmentek az adrenalin miatt, de hát na.... tényleg unalmasak. Itt leszögezem, hogy nem szokásom csak úgy kiteregetni a szennyest, most az alkalom szülte, és nem, cefetül nem érdekel, hogy a másik minek néz. Gondolom nem többnek, mint én őt. Önelégült mosollyal figyelem, ahogy elindul. Még az sem tántorít el, hogy az erejét fitogtatja, a pasik szeretik, én meg... hát ha nekik attól jobb, egészségükre. Kárt tenni bennem úgyse tudnak olyan könnyen, amit kivételesen élvezek. - Jaj már szivi, ne mondd, hogy te nem akarod. Hajolok oda hozzá és búgom a fülébe, közben magamban jót nevetek az ingerültségén. Bár én is az lennék, de ez a helyzet most elfeledteti velem a teliholdat. Majd elléptem tőle és beljebb mentem körbe nézni. De sokáig megint csak nem jutok.... - Minden szex előtt ennyit beszélsz? Döntöm kissé oldalra a fejem, és felvont szemöldökkel kémlelem. Na jó, nem óhajtok vele lefeküdni, hacsak ő nincs benne a dologban, de ezzel húzni az agyát szeretem, láthatólag ingerült lesz tőle. - Faye. Vágom oda majd körbe is nézek. A láncok láttán felcsillan a szemem - na nem a mazochizmus miatt, bár jócskán akad abból is - és meg is lesek párat. Tudtam én, hogy jó helyet fogok találni, már nem is rühellem annyira a karmát. "Vágjunk a közepébe" Hangzik Tyler szájából, én meg megfordulok, mert hirtelen közvetlen mögülem jön a hang, majd a szeme előtt le is veszem a felsőm. - Oké, én se szeretem az előjátékot. Kacsintok rá vidáman. A testem nem rejtegetem, nincs miért. Tisztában vagyok az adottságaimmal, és tudom, hogy nem szorulok arra, hogy rejtegetnem kelljen. - Áááá, hogy te nem erre céloztál, nem gáz. Vonok vállat, de a felsőm nem veszem vissza. A helyet kezdem tanulmányozni, miközben ő hatalmas felfedezést tesz. - Tyler? Nézek rá, mivel fogalmam sincs, mi ő. Vagy van csak épp nem figyelek rá annyira, rossz szokásom.
Klaus •• Hibrid
Hozzászólások száma : 13 Age : 1050 Tartózkodási hely : :: Mystic Falls ::
Tárgy: Re: Régi Lockwood-Birtok Hétf. Május 21, 2012 8:58 am
Faye erőltetett jelenetei csöppet sem hatottak meg, mert jelen pillanatban számomra ugyanolyan ostobának, és naívnak látszik, mint azok a hölgyek, akiket szombat esténként megigézek, hogy lefeküdjenek velem. Úgy beszélt, és viselkedett, mintha már profi lenne a dologban - csak magunk közt szólva árulom el, hogy a szexualitás közelében sem jár. Időközben eszembe jutott Katherine, és a vele folytatott viszony. Sajnos, a rossz tapasztalataim első helyére sorolhatnám be őt. - Fölöslegesen vetkőzöl! - szóltam rá, és elejtettem egy halvány mosolyt, elvégre, nem vagyok kőszívű. Viszont, mivel körülbelül fél óra van hátra a teliholdig, így kár felöltöznie, úgyis elszakadna a csinos kis ruha, amit viselt. Ebben a feszült helyzetben még nagyobb szűkségem lenne a testemre, mint valaha. Azt hiszi, hogy valami beképzelt tőbunkó vagyok, ami sajnos ebben a külsőben egyértelmű. Nem szokásom fecsegni, és feltárni a titkaimat, de most nem "önmagam" vagyok, ha érted, mire célzok, ezért inkább kimondom; remélhetőleg így a jövevény is megriad. - Hű, erre egyedül jöttél rá? - kérdeztem gúnyosan, miután aktiváltam a Tyler módot. - ... komolyra fordítva a szót, én egy hibrid vagyok! - lepleztem le a titkomat, amivel enyhe döbbenetet keltettem a lányban, habár többre számítottam. Az átlagos vérfarkasok fejvesztve rohangálnak föl-alá, hogy "jaj ne, itt a hibrid", de ez itt, csak bámult, mintha nem is mondtam volna semmit. Habár, új dolgot nem mondtam, hisz már jó ideje tudnak a hibridek létezéséről, a kérdés csak az, hogy mennyire érdekli őket mindez. A helyükben én sokkal kedvesebb, és tisztelettudóbb lennék saját magammal, azaz Klausszal. De várjunk csak?! Faye azt hiszi, hogy Tyler vagyok, ami egyrészt jó, mert nem derül ki a titkom, másrészt viszont hátrányos, mert úgy beszélhet velem, mintha a szolgája lennék. Gyorsan döntenem kell, hogy a biztonságom, vagy a hatalmam fontosabb. Eltelt öt perc, én pedig egyre szűkösebben érzem magam idebent. Mindig a testcsere volt a kedvenc trükköm, de amióta Mystic Falls-ba jöttem, egyre gyatrábban megy, de ez nem az én hibám, hanem a hasznavehetetlen embereké. - Na jó, változz át, vagy csinálj amit akarsz, de legkésőbb holnap délig tűnj el innen! - remélem érthetően magyaráztam el a dolgot, de náluk nem lehet tudni; célzok ezzel a szőke nőkre, mert én sem vagyok már ódivatú. - Megértetted? - folytattam, de legszívesebben betűztem volna neki a kérdést. Annyira irritáló, ha valaki nem azt teszi, amit mondok, ráadásul még gúnyolódni is mer. Amíg Faye alaposan kiosztott - ismét -, elkezdtem gondolkodni azon, hogy hol fogok éjszakázni: - vagy hazamegyek a Lockwood rezidenciára, ami jelen esetben a legkényelmesebb megoldás, és a megszokott életvitelemnek is eleget tesz, vagy Caroline-nál töltöm az éjszakát, és megpróbálok közelebb kerülni hozzá. Legalább erre jó ez a förtelmes test. - Körülbelül 10 perced maradt, visszaszámoljak? - tettem fel az újabb gúnyos kérdést, de megtehetem, hisz én nem vagyok a hold rabja.
Faye C. Michelle •• Vérfarkas
Hozzászólások száma : 12 Age : 31 Tartózkodási hely : Fordulj hátra! :P
Tárgy: Re: Régi Lockwood-Birtok Kedd Május 22, 2012 4:38 am
Ezt nem hiszem el, bár... nem tehetek róla, hogy még akkor sem vagyok visszataszító, amikor azt ÉN szeretném. De komolyan.... már szinte egy r*bancnak állítom b e magam, erre még mindig itt van. Sőt azt is tudja, hogy farkas vagyok. Hol van itt a túlélési ösztön? Jelen esetben már fogalmam sincs, hogy áshatnám magam ennél mélyebbre... - Soha semmit nem teszek feleslegesen. Pár pillanatra a szemeim is megvillannak, de aztán újra az angyali mosolyom öltöm magamra. Az információval meg kezdjen, amit akar, de nem ártana ezt észben tartani. Szeretek másokkal játszani, momentán még az sem zavar, hogy úgymond kosarat kaptam, ha komolyan gondoltam volna mindezt, tuti nem mondott volna ilyet. De hát a pasi tucatgyártmánynak tűnik, és volt szerencsém hozzá hasonlókkal találkozni, nem is látok benne kihívást. - Vicces... pont TE nézel engem szőkének.... Még fel is nevetek, nem veszem fel, amit mond, hisz ki ő? Oh, egy Hibrid hurrá. Hallottam már róluk, mármint Klausról hallottam, de elvileg neki kampec mélységes sajnálatomra. Nem, nekem nem minden vágyam az, hogy valami mutánsféle legyen belőlem, bőven elég az is, hogy alkalomadtán bundát növesztek, és kinyírok.... úgy mindenkit, aki útban van. És Te most nagyon útban vagy, de gondolom ezt nem muszáj részleteznem. - Nem.... tudod, bizonyos szavak zavarosak. Komolyan, attól, hogy szőke vagyok, még idióta nem, veled ellentétben drága, aki még most sem húz el innen, amikor már tudja, hogy pár perc és cafatokra fogom szaggatni. Túlságosan is könnyen veszem a dolgokat, ez gáz. Na nem az, hogy benne van a pakliban, hogy neki is kampec lesz, hát ámen. Ha bepöccennék, de úgy nagyon, tudatosan is megtenném, de így legalább foghatom a gonosz farkasra. Amúgy, nem értem, miért nem érzek bűntudatot, vagy valami hasonlót miután megölök valakit, de jobb is így. Úgyse bírnám magam emészteni, az valahogy nem én lennék.
És tényleg. Alig 10 perc múlva, a már jól ismert kín köszönt rám. Fájdalmamban fel is sikítottam, utálom ezt a részét, egyszerűen.... nagyon utálom. - Tűnj el! Rivallok a srácra már torzult hanggal. Na nem az épségét óvom, hol érdekel az, de nem akarom, hogy bárki is lássa, most épp szenvedek. Mert szenvedek, már ahogy fel bírom fogni, hamarosan az agyam ellepi az a vörös köd, és már csak egy farkast lehet látni belőlem, aki vészjóslóan vicsorít a másikra, ha az még nem tűnt el.
Klaus •• Hibrid
Hozzászólások száma : 13 Age : 1050 Tartózkodási hely : :: Mystic Falls ::
Tárgy: Re: Régi Lockwood-Birtok Kedd Május 22, 2012 5:35 am
Úgy látszik a kislány abban a tudatban él, hogy minden rózsaszín, de ki kell, hogy ábrándítsam, mert egyáltalán nem olyan erős, mint amilyennek képzeli magát, emellett felelőtlen, és beképzelt is. Épp ezt a típust nem kedvelem. Ó, ha tudná, hogy kivel áll szemben! Az én koromban az emberek nem így gondolkodtak; nem mondom, hogy a modern felfogásnak nincsenek előnyei, de a mai elrettentő példa is csak a hátrányait gazdagítja. A mai nők azt hiszik, hogy fél kiló alapozó, és egy anorexiás test elég arra, hogy bármelyik férfit a lábuk elé kényszerítsék - ez az átlagos férfiaknál, meg Tyler-nél talán működik is, de részemről kizárt. Másrészt, amúgy sem gondolta komolyan a dolgot, de, ha komoly szándék vezérelné sem változna a véleményem. Amint letelt az említett 10 perc, Faye tünetei is megjelentek, értem ezalatt a szem-, és a hang elváltozását. Rám üvöltött, hogy tűnjek el, de mind tudjuk, hogy nem ismerem sem a parancs-, sem a menekvés szót. - Mi lesz, ha nem? - fakadtam ki. Engem egy kis tinédzser ne utasítson semmire. Az egyetlen, akinek nincs itt keresnivalója, az ő. Ez az én barlangom, az én rejtekhelyem. Furcsáltam, hogy nem láncolta ki magát, hisz ennyi erővel akár a szabad téren is átváltozhatott volna. Kár volt rabolni a drága időmet. - Valamit elfelejtettél, szívi! - szóltam rá kötekedve, és reméltem, hogy olyan gyorsan eltűnik majd, amilyen gyorsan megjelent. A kisasszony az átváltozás után is meghagyta a nem túl kellemes modorát, és volt képes rám morogni. Időközben az ingerültség, és a hatalomvágy eluralkodott rajtam, ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje megmutatnom magam neki. Természetesen nem fogom beavatni, hogy ki is vagyok valójában, de megmutatom, hogy milyen, amikor önszántunkból változhatunk át - ahol, és amikor csak kedvünk tartja. Ez a folyamat nem tart pár másodpercnél tovább, de előtte fejben el kell döntenünk, hogy beindítjuk-e a vérfarkas énünket, vagy sem. A saját testemben ez is gyorsabban menne, elvégre az minden téren tökéletes. Miután mentálisan átváltoztam, beindult a fizikai átváltozás is: - a szemem először vörös-, majd fokozatosan aranysárga színre váltott, s lassan az ébenfekete szőrzet is felszínre tört. Ha Faye harcot akart, most megkapja ...
Kezdőlap 
Hétf. Júl. 22, 2013 12:34 am by Avril
