Klaus

Számomra a pokol mindig mást jelentett, mint az átlagos embereknek. Az én képzeletemben a pokol nem egy hely volt, hanem inkább egy személy: - az apám, vagy, ahogy később megtudtam, a mostohaapám, Mikael.
Amióta csak megszülettem, éreztette velem, hogy nem vagyok méltó sem a figyelmére, sem a szeretetére. Mégis, mindezek ellenére mondhatni boldog gyermekkorom volt, hisz édesanyám, és a testvéreim - főleg az egyetlen kishúgom, Rebekah - nap, mint nap kimutatták, hogy mennyire tisztelnek, és szeretnek. Szerényen, és tisztességesen éltünk, de magunkénak tudhattuk a legfontosabb dolgot, amire a túléléshez szűkségünk van: - a család legyőzhetetlen erejét.
Vérfarkasok közt éltünk, de soha nem akadt ellentét köztünk. Ők megpróbáltak békésen élni, mi pedig betartottuk az egyetlen szabályt, amit kitűztek számunkra: - minden egyes teliholdkor el kellett rejtőznünk.
A sors elkerülhetetlen játéka engem is csapdába ejtett, s első látásra beleszerettem egy lányba, aki hozzánk hasonlóan, a családjával élt a környéken. Tatia volt a leggyönyörűbb teremtés, akit valaha láttam, de sajnos ő sem volt tökéletes. Az, hogy fiatal kora ellenére gyermeket szült egyáltalán nem zavart; a probléma az volt, hogy velem egyidőben, "halálosan" szerelmes volt a fívérembe is, Elijah-ba. A Tatia iránt érzett szerelmem annyira erős volt, hogy a fívérem ellen fordultam, és félrelöktem a sérthetetlen családi kötelékünket.
Talán huszonöt éves lehettem, amikor Mikael először próbált meg az életemre törni, s ezzel egy időben kezdődtek el a rémálmaim is, amelyek még most is kísértenek. Nem állt szándékomban végezni Elijah-val, csupán a tudomására akartam hozni, hogy bármi is történjen, én nem hátrálok meg, és küzdeni fogok Tatiaért. Mikael sajnos ezt félreértette, és attól kezdve pokollá tette a napjaimat.
Telihold volt, én pedig dühösebb, és kíváncsíbb voltam, mint valaha. Magammal ragadtam a legkisebb öcsémet, Henrik-et, hogy végre szemtanúi lehessünk a vérfarkasok átváltozásának. Addig soha nem láttam, hogy milyenek, amikor átváltoznak. Úgy képzeltem el őket, mint valami bálványt, akit imádnom, és tisztelnem kell. Sajnos, ez az elképzelés abban a pillanatban elszállt, amikor az egyik fenevad végzett az öcsémmel. Ha az életem eddig rémálom volt, ami most kezdődött az maga a poklok pokla.
Anyám boszorkány volt, így módjában állt különleges képességekkel felruházni bennünket. Segítségül hívta a Nap-, és az Ősi Fehér Tölgy erejét, hogy létrehozhassa a leggyorsabb-, legerősebb-, és legádázabb lényeket. Aznap este vért itatott meg velünk, majd egyenként leszúrt bennünket. Láttam meghalni a testvéreimet, és ez olyan fájdalmat okozott, amit képtelen voltam elviselni, legalábbis abban a pillanatban azt hittem. Amikor felébredtem, furcsán éreztem magam, mintha nem is önmagam lennék. Újabb pohár vért kellett meginnunk ahhoz, hogy teljes legyen az átváltozás.
Ami ez után következett, teljesen felborította a természet-, és az életem egyensúlyát. Amikor elvettem az első emberi életet, beindult a vérfarkas énem, ugyanis kiderült, hogy anyám akkoriban viszonyt folytatott egy vérfarkassal. Legalább ez megmagyarázza a mostohaapám gyűlöletét. Anyám szerint a szellemek nem örültek annak, hogy velem együtt egy új faj jött létre, ezért úgy döntött, hogy elzárja a vérfarkas énemet. A rituálé emberáldozatot igényelt, anyám pedig Tatiát áldozta fel - ő azt mondta, hogy véget akart vetni a fívérem, és köztem lévő háborúnak, de én úgy vélem, hogy csak nekem akart fájdalmat okozni ezzel. A vérszomjam határtalan volt, és a fájdalom, amit Tatia elvesztése miatt éreztem, arra késztetett, hogy tépjem ki anyám kegyetlen-, és vérben tocsogó szívét.
Az események felgyorsultak: - a családtagjaim dönthettek, hogy velem vannak, vagy ellenem. Némelyiküket mély álomba küldtem, volt, aki eltűnt, Rebekah viszont mellettem maradt. Időközben megtudtam, hogy Tatia hasonmásának halálával meg tudom törni az átkot, és beindíthatom a vérfarkas énemet. Több évszázadon át kerestem a hasonmást, míg az egyik születésnapomon Elijah visszatért, a lehető legszebb ajándékkal: Katerina Petrovával, aki Tatia kiköpött mása volt. Izgatottan készültem a rituáléra, de az átkozott lány okosabb volt, és kihasználta a helyzetet. Vámpírrá változott, és megszökött tőlem. Néha azt hiszem, hogy Elijah szöktette meg, hisz annyira naív, hogy képes volt beleszeretni.
A remény teljesen elveszett; Mikael üldözött bennünket, Rebekah pedig megpróbált elhagyni az egyetlen barátom, Stefan Salvatore miatt, így kénytelen voltam őt is leszúrni.
Magányos voltam, ezért kifejlesztettem magamban egy elfogadhatatlan modorosságot. Mindenki rettegett tőlem, és ennek köszönhetően létrejött egy képzeletbeli világ, amelybe elmenekülhettem a fájdalom, és a felelősség elől.
Már feladtam a hasonmás keresését, de hirtelen megjelent Elena Gilbert, és a remény új erőre kapott. Sikerült feláldoznom, és azt is megtudtam, hogy a vére a kulcs a hibridek teremtéséhez. Végre nyeregben éreztem magam, több száz hibridet hoztam létre, és felépítettem a kis hadseregem, ami ellen senki sem mer majd kiállni - és valóban, végül legyőztem az egyetlen személyt, akitől valaha rettegtem: Mikaelt.
A testvéreimet még mindig gondosan pár koporsóban rejtegettem, amíg Stefan bosszúból fel nem ébresztette őket, ezzel véget vetve az idilli kis életemnek. Mitagadás, nem örültek annak, hogy több, mint 900 évre álomba küldtem őket, de a személy, aki aznap este megjelent, minden kételyt eloszlatott. Anyám volt az, akinek a testét Ayanna,aki egy boszorkány, varázslattal megmentette. Elhitette velünk, hogy újra egyesíteni akarja a családunkat, de sajnos tragédiába torkollott - legalábbis egyesek számára -, ugyanis Finn meghalt.
Anyám minden módszert megpróbált, hogy végezzen velem, de szerencsére még nem sikerült. Sem a kötelék, sem az új kis kreációja nem volt képes végezni velem. Megfogadtam, hogy, ha addig élek is, de bosszút állok. Hogy mi a legfájdalmasabb számára? Végignézni azt, hogy békésen építgetem a hadseregem, és az életem, míg ő a túlvilágon rohadt, és kétségbeesetten próbál az életemre törni.
Habár mindenki azt hiszi, hogy sikerült el tenni engem láb alól, valójában az egyik szolgám, Tyler testében űzöm az időt. Az egyik Bennett boszorkány volt olyan kedves, hogy megmentette az életem, amikor a vadász majdnem végzett velem. Így, most újult erővel-, és testtel jobbnál jobb ötleteket kovácsolok a hatalom megszerzése érdekében.
Biztos, hogy felkészültél rám?