Daniel Preskott

1672-ben születtem New Yorkban, a Preskott család egyetlen gyermekeként. Nemesi, gazdag családból származó fiatal vagyok. Eredetiből hercegi származásom is lenne, de ez engem nem érdekelt és ezt a dolgot mai napig nem emlegettem. Tanultam Gimnáziumban illetve Egyetemen, a tantárgyak közül az irodalmat és a történelmet szeretem mindig a legjobban. Mindig lekötöttek az irodalmi könyvek és a történelmi események, ezáltal az életemet is ez befolyásolta. 10 évesen apámat majd 11 évesen anyámat veszítettem el, az egyetlen életben maradt rokonom, a nagybátyám nevelt fel. Mindaddig míg 17 évesen vámpír nem lettem. A vámpírrá válásom előtti napon a nagybátyám egy gyűrűt adott nekem, amolyan családi örökséget. A gyűrű fekete színű, a közepén egy arany kereszt van és a négy végén gyémántal van kirakva. Ezt az nap a jobb kezemen lévő ujjamra húztam fel és azóta nem vettem le, de nem is áll szándékomban megtenni. Másnap vámpír lettem, onnantól kezdve nagyon érdekelni kezdtek a természetfeletti dolgok és mindig, amikor csak tudok, utánuk nézek, vagy kutatok. A Vámpírságom kezdő szakaszán eléggé önfejű voltam és mindenbe belementem, amibe csak lehetett. Szeretem bulikba járni, csajokkal lenni, szórakozni vagy csak megszegni a szabályokat. A nagybátyám halála után már nem maradt senkim, így lemondtam az előző életemről és fel vettem a magányos fiú szerepét. Egyedüli alkatként vadászni kezdtem és lassan ragadozóvá váltam, egy kíméletlen harcossá. Megtanultam egyre erősebb lenni és meg küzdeni az emberi lényemmel. Legyőztem a vér csábítását és megtanultam kontrolálni, így könnyebb volt a vér láttára visszatartani magamat. Mindenkit, aki az utamba került megöltem, így az ellenségeimet is szép lassan eltávolítottam, ezáltal a terveimet is könnyebben megvalósíthattam. Az évek során megtanultam visszafojatni az érzéseimet, de csak néha sikerült, de mégis legtöbbször ment. Pár év alatt érzéstelenné váltam. Ami zavar az az emberi lényem, amit legyőzök, de ha kell megmutatkozik bennem. Utálom a túl érzelgősséget vagy ha a barátaimat bántani merik. Na akkor van a gond, mert rögtön végzek az illetővel. Makacs is vagyok, de nagyon, mert amit a fejembe veszek, arról nem mondok le! Imádok befolyásolni másokat és viccelődni vagy ugratni őket, ugyanakkor, ha kell tudok nagyon komoly is lenni. 230 éves vámpír voltam, amikor egy bárba mentem szórakozni és elkezdtem inni egy ember vérét, erre egy ismeretlen jelent meg előttem és csatlakozott hozzám. Ezután megismerkedtem vele és 10 év alatt összebarátkoztunk, ez idő alatt megtanított nekem fontos dolgokat. Nagyon jó barátságot kötöttünk, de Klausnak egy idő múlva mennie kellett, mert dolga akadt és azóta 100 év telt el, hogy nem találkoztunk. Talán ő az egyetlen barátom az életben, mert nem nagyon barátkozom senkivel, de aki a barátom lesz azt megvédem mindentől és mindenkitől! Nem félek senkitől sem, hisz nincs rá okom, ha kell ki állok magamért és nem félek a fenyegetésektől sem, nem ijedek meg! Ha kell bárkit megölök hideg vérrel, megbánás nélkül, kíméletlenül . Ez vagyok én, egy egyedüli magányos ember, aki éli az életét. Talán ennyi elég lesz erről, de hogy is kerülök én Mystic Fallsba?! Utazgatni kezdtem, majd rátaláltam e városra és úgy döntöttem ide jövök, itt maradok. Igaz, hogy semmit nem tudok e helyről, de meg kell néznem, egyszerűen meg kell ismernem ezt a helyet. Úgy érzem, hogy itt rátalálok majd érdekes dolgokra, leletekre, amik segítenek majd kideríteni, fénytderíteni egy rejtélyre. Ezért is jöttem ide. Már kíváncsian várom, hogy mi lesz és mi fog történi majd velem. Szóval elindulok ide és elkezdek ezzel egy új történetett.