Damon Salvatore

Ha valaki megkérdezné tőlem, mit miért teszek, akkor valószínűleg okosan bólogatnék, ajkaimra valami torz vigyort varázsolnék és vállat vonva odébb sétálnék. Fogalmam sincs, hol ütközött a nagyszerű tervünkbe akadály, mindenestre hatalmas homokszem került a gépezetbe. Az, hogy Elena vámpír lett, számomra felfoghatatlan. Vagyis az elmúlt napokban már sikerült megbarátkoznom a gondolattal, mégis furcsa érzés járja át belsőmet, valahányszor belegondolok,hogy mostantól olyan életet kell élnie, mint nekem vagy Stefan-nak.
Nem tudom,örüljek e annak, amiket akkor mondtam neki, mikor még ember volt. Hogy szeretem és bármire hajlandó lennék, csak velem legyen. A vámpírsággal minden eszébe fog jutni, minden egyes mondatomra emlékezni fog, amit valaha elfelejtettem vele. Örülnöm kéne, mégsem tudok. Tudom, hogy Stefan teljes mértékben tisztában van vele, mit érzek a barátnője iránt, ennek ellenére semmit nem tesz és ez kiakaszt. Régen foggal-körömmel harcolt érte, most viszont hagyja, hogy azt tegyen, amit akar, döntsön olyan kérdésekben, amik akár az életébe kerülnek és ettől falnak tudnék menni. Ahogy ketten tervet szövögetnek, aztán a kis tervük dugába dől, mert Elena képtelen nem a mártírt játszani. Hallgathatnának rám, ahogy most is, amikor az öcsémmel szemben ülök régi szobája ajtófélfájának támaszkodva.
-Nem hagyhatod, hogy most Ő döntsön. Nem hagyhatod, hogy meghaljon. Élnie kell vagy így vagy máshogy, de most az egyszer Stefan ne hagyd, hogy mártírt játsszon. – Fűztem össze karjaimat a mellkasom előtt és le nem vettem dühös pillantásom az öcsémről. Egy árva szót nem szólt, csak a naplóját lapozgatta, visszatette a polcra, nagyokat sóhajtott és elvett egy újabb könyvecskét. Az idegeim pengeélen táncolnak napok óta, nem vagyok képes elvilesni tőle ezt a viselkedést sem most, sem amúgy máskor. Emberi tempóban sétáltam mellé, hogy aztán a a naplót, amit a kezében szorongat a földnek vágjam teljesen erőmből, melyben benne volt minden dühöm.
-Mit akarsz, mit tegyek? Ismered, talán még jobban is, mint szeretném. – Nézett rám vádlón és lehajolt a könyvért. – – Nem erőltethetem rá az akaratom. Ha eldöntötte, hogy nem fog így élni, akkor hiába is próbálnék bármit tenni. Hiába beszéltem Bonnie-val, hogy valami igével akadályozza meg, nem tudok tenni ellene Damon és ebbe kell nyugodnod. – Dobta ingerülten helyére a naplót, én pedig a elképedve néztem végig Stefan-on. Nem hiszem el, hogy Elena megfertőzte őt is a baromságaival az életről .
-Jó, akkor maradj itt, őrlődj, siránkozz és nézd végig, ahogy megint én leszek az, aki valami tervvel áll elő. – Hagytam ott és pillanatok múlva már a kandalló előtt álltam, whisky-s pohárral a kezemben és a lángokat néztem, melyeknek éreztem a melegét.
Alaric meghalt, talán az egyetlen ember volt, akit közel engedtem magamhoz. Klaus, akitől az egész várost, de legfőképpen Elena-t akartuk megvédeni, a szemem láttára kapott lángra. Stefan pedig, az öcsém hagyja, hogy Elena maga döntsön az életéről. Annyira egyszerű lenne elmenni, megint bejárni a világot, a régi Damon lenni, aki szarik a világra, szarik mindenkire, de legfőképpen saját magára. Akit nem érdekelnek mások érzései csak a sajátjai, aki könyörtelenül kiszívja egy ártatlan lány vérét. Egyszerű lenne, mégis fájdalmas. Mert van valaki, aki megölte bennem a régi Damon-t… ELENA…